Álló víz és por
meg akartál szerezni, de ő útban állt
aztán én akartalak, de ő még mindig útban állt
kergettük egymást, mint oroszlán és szelídítő
hol te, hol én
mocskos kis semmiségeket suttogtál és biztattál, hogy legyek rossz
aztán ránk szabadult az ismeretlen szabadság
és mi nem éltünk vele, útunkba állt a vér szava
aztán csend,
mély álmot hozó, mindent elfedő
de most.
újból belém futottál és mindent felkavarsz.
hát ilyen lettem, itt vagyok nézd
voltam rossz talán a kedvedért
s lehetnék még, amit akarsz
csak a tiéd nem lehetek már
soha
ahogy eddig
2019.12.31 (kedd)
|