Éjszaka

Éjszaka, amikor minden olyan sötét,
Tán csak a csillagok fénye ad fényt köréd,
Vagy a hold, a legnagyobb lyukas égi sajt,
Mely az idők felett mindent végighajt. 

Éjszaka, amikor körülötted a táj csendes,
Mikor pár órára mindenki tehermentes,
Amikor az ember vígan alussza álmát,
Hogy szabaddá eressze saját árnyát.

Csak én vagyok ébren, az ágyban fekve,
Figyelem társam szuszogását merengve,
Csupán én, s közben némán dúdolok,
Miközben elmém keringőt járva bájolog. 

Fenséges pillanat, mégsem erre vágyom,
Úgy szeretnék szenderegni akár a párom,
Molyrágta kázusok mégsem hagynak aludni,
Tudatomat önmaga elől hazafutni.

2017. 01. 04 (szerda)