Csillagfény
Minden tavasszal, hogyha felnézel az égre,
Siheder fényt láthatsz, mely éppen most jött létre.
Mások csillagnak hívják, de nem az a neve
Nem lehet tudni, milyen titkokat rejt helye.
Egész nyáron tündököl, ő a legfényesebb,
Augusztusi hullásban is fent marad neked.
Ugyan te észre veszed, mégsem örülsz néki,
Hiába csillog neked, ő is csak egy égi.
Neked a lehulló kell, mert attól kívánhatsz,
De ott fent nem értheti a perspektívádat.
Neki te vagy a legfontosabb a világon,
Célja, hogy az éjszakában reád vigyázzon.
Mikor a falevelek hullani kezdenek,
Azokra figyelsz, azt veszed természetesnek.
Ő meg elszomorodik, hisz nélkülözhető
Tudod, egy égi szíve is összetörhető.
Így hát, amikor télen felnézel az égre,
És azt kívánod, hogy ő most ott legyen néked,
Már messze-messze jár, fénye régen kialudt,
Tudod, hogy ezt is eltoltad, és nincs visszaút.
2017. 03. 28 (kedd)
|