Világok között...
Világok között bolyongok keservesen,
Nem találom helyem, valamit keresek.
Valamit, amiben emberségre lelek,
Valamit, amiben önmagam lehetek.
Világok... Először elhitetik veled.
Elhitetik, hogy nekik csakis te kellesz,
Majd cukormázzal magukhoz édesgetnek,
Hogy érezd, te vagy a szerencsés egyetlen.
Az egyetlen. Az egyetlen vidám bolond,
Ki naívan kapja a sokadik pofont.
Mert még mindig nem tanult az intő szóból,
Hiszen neki még most sem elég a jóból.
A jóból? Milyen jó az, ami csak álca,
És ha megvagy, majd rajtad csattan a pálca?
Milyen, amikor elhitetik hogy kellesz,
Majd átnéznek rajtad, s nem vagy más csak szellem?!
Mert bizony csak ezt teszik veled mindenhol
Nem vagy már több, mint egy elhasznált Nintendo...
Egy Nintendo, amit mások vezérelnek,
Egy élet, amit mások elfecséreltek.
2016.06.05 (vasárnap)
|