A vágy villamosán
Némán sétálsz az utcán
Amikor rádköszönnek kurtán.
Te megijedsz hirtelen
De visszaköszönsz csendesen.
Ránézel félszegen,
S ő ott áll előtted délcegen.
Felszállsz a villamosra
Nem gondolsz most sokra,
Csupán arra hogy ki lehet
Nadrágjában mit rejteget,
A karján duzzadó erek,
Hogy popsija milyen kerek..
A rámenős mosolya,
Ti ketten meg egy nyoszolya...
Óh igen, kettesben
Egymásról a ruhákat leszedve
Egymás nyakába lihegve
A tempót egyre gyorsabbra növelve
Majd új helyzetet váltva
Minden lehetőséget kipróbálva
Míg egyikőtök el nem ájul,
Vagy valamitek bele nem fájdul...
Oh igen, de jön az ellenőr,
S a jegyedet kéri, szó sincs bérletről...
Hiszen olyan neked nem is lehet
S venned kellett volna helyjegyet.
Így hát leszállsz a villamosról,
Felnézel a gondolatsorodból,
S akkor veszed észre hogy nem is neked,
Hanem a mögötted levő csajnak köszöntek...
2016.03. 25 (csütörtök)
|