Erdélyi csönd
Ablakból nézem a tájat,
Mélyen elfojtva egy vágyat,
Mely belül mardossa szívem,
S felemészti minden kincsem.
Mező mögött hegyet látok,
Most valami másra vágyom.
Másra, mely NEM ilyen üres,
Hol ereimben vér lüktet.
Rozs föld mellett kecske legel.
A lelkemen csendes lepel,
Mi elrejti érzéseim,
Vele miden kételyeim.
2014.10.07 (kedd)
|