Egymásnak teremtve
Zöld a fű, és kék az ég,
Úgy minden gyönyörű szép,
Ha két ember kézfogása,
Két szív megdobbanása!
Percekig tartó küzdelem,
S egy éltető szerelem,
Mi a halálunkig tart,
S elűzi a nagy vihart!
A véredben te is érzed,
Nélküled nekem nincs létem,
S tudod mennyire szeretlek,
Hisz egymásnak lettünk teremtve.
A történetünk végtelen,
Még ha el is felejtenek,
Akkor is ha már nem leszünk,
Hisz a mesékben tovább élünk!
Mert életünk mesebéli,
Hisz régen vártam egy férfit,
Aki bár nem jön paripán,
Mégis kedves és daliás.
Bár régen volt egy-két fiú,
De nem szerettek, mert mind hiú.
De jöttél, s neked én kellek,
Mert szerelmed telhetetlen.
Együtt, egymásba szeretve,
Éljük életünkket csendben.
Már nem törődve másokkal,
Csakis egymással boldogan!
2012.11.29 (csütörtök)
|