Csend és nyugalom
A csend és a nyugodalom,
Amire most vágyakozom.
E két dolog kis semmiség,
De ha nincs, égető szükség!
Körülöttem oly sok ember...
Vidámak, de mind oly cserjes.
Egyszerűen képtelenség,
Hogy én közéjük most mennék...
Épp fáradt vagyok mindenhez,
A semmi az, mi kell nekem!
Most hagyjon békén mindenki!
Mert le fogom ordítani!
Most senki rám ne pirítson,
Mert ő jár rosszul az biztos!
Ezért a csend és a nyugalom,
Ami most nekem kell nagyon!
2011.10.22 (csütörtök)
|