Újra itt az este...
Újra itt az este,
S én magányosan fekszem.
Nincs, aki átöleljen,
S azt suttogja: szeretlek!
Nincs, ki csókkal keltene,
S csendesen szeretgetne.
Ki megfogná két kezem,
S szemével nézne engem.
Helyette itt a magány,
Az, az ordító talány,
Az, a csúf kopárság,
S a végtelen hamisság.
Bár tűnne el mellőlem,
S helyére más jönne!
Vagy lenne végre reggel!
Bármi! Csak ne az este...
2011.03.25.(péntek)
|