Gyermekkor
Ahogy a hajnal jött, ismét keseregtem.
Elszállt a gyermekkor, fölcseperedtem.
De mit láttam az ablakon át?
Egy hollót, szivárványt, s az eső elállt.
Már nem voltam egyedül, s a tükörbe néztem,
S az egykori kedves gyermeket visszaidéztem.
A gyermeket, kinek még nem törték darabokra a szívét.
Azt a szívet, melyről azt hittem örökre elveszett.
De már látom, én vagyok, ugyanaz a gyermek,
Ki még most is bármit megtehet.
Hiányzott egyetlen dolog,
Nem volt ki útba igazítson.
Most azonban rátaláltam a helyes útra,
Mert rájöttem; még nincs vége a gyermekkornak.
De mit jelent az eső, a szivárvány?
A kezdet? A vég? Vagy a múlandóság?
Ezt csak akkor fogod megfejteni,
Ha visszagondolsz milyen volt annak lenni.
Gyermeknek lenni jó, s most újból a tükörbe nézek,
S azt látom, hogy a gyermek boldogan nevet.
2009.06.13.(szombat)
|