A barátaimról
Minden embernek másodpercenként új gondolata van,
De nekem, csak egy gondolat forog az agyamban.
Először megismertél, majd megszerettél, utánna kicsúfoltál, most megint szeretsz.
Komolyan mondom én már eligazodni rajtad nem is merek!
Eddig azt hittem jól ismerem az embereket.
De ezek után már ebben is kételkedem.
Ha ez így megy, akkor magamat sem fogom felismerni,
Ha a tükörbe nézek, egy vadidegen fog visszanézni.
Életem előző szakasza nagyon nehéz volt, s gyötrő.
A barátok elmentek, és még annyit sem mondtak hogy: ágyő!
De ez a szakasz már lezárult egy jó ideje,
S a barátaim mégsem jönnek visszafele...
De igen! Mégis itt maradtak egy páran, köztük te is!
De én ezt oly nehezen vettem észre, s mégis,
Itt vagytok nekem, ha szükségem van bármire,
Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg ezt ennyire.
Te azt mondtad, elég ha viszonzom a barátságot,
De ezek szerint én teljesen másképp gondolkodom!
Mert én meg szeretném még pluszba köszönni,
Hogy nyújtottad a kezed, s segítettél továbbmenni!
Mert az igaz barát a kezemet fogja, de a szívemet gyógyítja,
És te ezt tetted, mikor én voltam a segítségre szoruló kis béna!
Hát köszönöm még egyszer, hogy ezt mind megtetted,
És az természetes, hogy ezt mind visszakapod egyszer!
2009.05.10.(vasárnap)
|